Őszintén, idejét sem tudom, mikor jártam utoljára a bloggeren. Amikor újra megnyitottam a blogot, rengeteg ötletem volt, rengeteg történet, ami még most is ott pihen a noteszemben arra várva, hogy bepötyögjem. Eleinte igyekeztem lépést tartani, és habár sokszor késtem, legalább jelentkeztem valamivel. Az egyetem azonban szépen lassan elvette minden időmet, majd azon kaptam magam, hogy ismételten elhanyagoltam az egészet.
Mivel lassan itt a nyár, kicsit több a szabadidőm, újra eszembe jutott a blogger és azok a kellemes emlékek, amik hozzá kötődnek. Újra feljöttem az oldalra, végigpörgetve a már megírt fejezeteket a Téged akarlak történetből és rájöttem, hogy mennyire hiányzik, ismételten. Mindig idejutok : újra és újra rádöbbenek, hogy imádom ezt csinálni, még ha sokszor kések is, nem olyanok a részek, de szívem lelkem benne van és visszagondolva arra a rengeteg ötletre, ami a kis könyvemben lapul, újra megelevenedtek előttem a történetek.
Sokszor okoztam már csalódást, ezt jól tudom. A nagy kérdés az, hogy akad még valaki, aki itt maradt velem, aki szívesen olvasna tőlem néhány kósza sort?
Kíváncsian várom, ki az, aki még meglepetésemre itt maradt velem.
Bella
