Már lassan rutinossá válnak ezek az apró szösszenetek, de mégis úgy éreztem, írnom kell Nektek, hiszen megérdemlitek, hogy legalább némi életjellel szolgáljak, miután immáron kereken két hónapra eltűntem. Foghatnám a vizsgaidőszakra, az ünnepekre, a fáradságra azt, hogy nem került semmi feltöltésre, mégsem teszem. Megfogadtam, hogy nincs több szabadkozás, így hát nem is teszem. Nem került fel rész, nem haladtunk előre, amit sajnálok, viszont a sajnálkozással s senki nem jut előrébb. Történt, ami történt, ezen pedig már csak javítani tudok.
Viszont nagyon igyekezni fogok azért, hogy a jövőben ez változzon. Szeretném felvenni azt az ütemet, amibe sikerült nyáron belerázódnom, amikor jóformán hetente érkeztek a fejezetek. Időm jelenleg akad, más kérdés az, hogy újból bele kell rázódnom az írásba, hiszen igen, ennyi idő alatt képes vagyok elszokni tőle. Ilyenkor mintha kicsit újra meg kellene találnom önmagamat, kissé sután bánok a szavakkal, nehezebben jönnek a gondolatok, viszont nem kell aggódnotok: a következő fejezet nagy része kész, mondhatjuk hogy nyolcvan százalékában, így bizonyos, hogy az elkövetkezendő napokban feltöltésre kerül!
Beleolvasva a kis noteszembe, melyben a kreálmányaimat vezetem rengeteg novella ötlettel találkoztam, amiket már régen elfelejtettem. Őszintén, nem gyakran vagyok novella írós hangulatban, hiszen ha időm engedi, inkább a történetekkel szeretek haladni, viszont az bizonyos, hogy Valentin-nap alkalmából készülni fogok nektek egy meglepetéssel - több ötletem is van erre, a megvalósítás még várat magára. Lehetséges, hogy nem aznap kerül fel, magamhoz híven némi csúszással, de annál nagyobb szeretettel.
A történettel kapcsolatban: hatalmas utat jártunk be a Téged akarlakkal, annyi változtatáson, törlésen, újrakezdésen van túl a történet, és csupán most tudatosult bennem, hogy decemberben múlt két éves az alapkoncepció. Nagyon szeretnék idén pontot tenni a végére, nyárig mindenképpen, amennyire persze a munkám, a gyakorlatom és a szakdolgozatom engedi. De az bizonyos, hogy lassan, de biztosan haladunk a történet vége felé, ami számomra egy kicsit szomorú, de egyben megnyugtató is.
Mint látjátok, új kinézettel gazdagodott az oldal, az előző csupán egy átmeneti ötlet volt, mivel a régit már meguntam, viszont nem volt elég időm valami másra. Remélem, elnyerte a tetszéseteket, az én szememnek és lelkemnek kicsit jól jött már a változás!
Végezetül pedig csupán ismételni tudom önmagam: hamarosan érkezem a Téged akarlak folytatásával, amit remélem, már vártok annak ellenére, hogy így megváratlan titeket. Köszönöm, hogy még mindig itt vagytok velem és remélem, ez a jövőben sem lesz másképpen!
Millió puszi és ölelés,
Bella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése