2016. július 23., szombat

Téged akarlak-VIII.fejezet

Sziasztok!
Új hét, új rész - immáron a nyolcadik. Most először olvashattok csak Neymar szemszögéből, ami számomra mindig nagyobb kihívás, hiszen egy férfi fejébe belelátni talán nem is olyan egyszerű, sőt! Tudom, van még mit csiszolnom rajta, és igyekszem részről részre fejlődni, hogy még inkább átérezzétek azt, amit szeretnék Neymarral üzenni.Remélem elnyeri a tetszéseteket a fejezet, és velem tartotok a folytatásnál is.
Köszönöm az eddigi támogatásotokat, a pipákat, a feliratkozásokat, nagyon hálás vagyok!
Millió puszi és ölelés,
Bella
...............................................................................................
Érzelmek nélkül
-Nincsenek érzelmek, nincsenek sebek, melyek hónapokig megkeserítik az életed. Egy ábrándok nélküli éj, ahol csak a vad vágy, a zabolátlan szenvedély létezik...-


Neymar

Némán álltak egymás mellett, a reggeli hideg szél halkan süvített végig a tengeren, apró hullámokat kavarva. Mindössze ketten maradtak, Ő és a lány, tekintetük a horizonton nyugodott. Nem érzékelte az idő múlását, mindössze az első sugarak emlékeztették arra, hogy új napra virradt. 

Órák óta kint álltak, teste mostanra már átfagyott, mégsem vonult vissza. Tagadni próbálta, rideg szavai mögött azonban élvezte a lány társaságát, válaszait néha megmosolyogta, mire a lány csakugyan mosolyra húzta ajkait. Nem tudta felidézni, miről diskuráltak az éjszaka leple alatt, egy-egy mondat továbbsodorta őt a szavak tengerében. Néha csak szeme sarkából figyelte egyenletes légzését, miközben igyekezett mást látni benne. Egy vadidegen lányt, egy ismeretlent, mégis, újra és újra Bruna jelent meg előtte. Nem akart kérdezni, hiszen úgy érezte, mindent tud róla. Nem akart válaszolni, hiszen feleslegesnek érezte, azonban kénytelen volt rájönni, hogy a lány valahol Brazíliában próbálja elfelejteni őt. Újra és újra eleresztette kósza képzelgését, s ilyenkor percekig igyekezett elvonni figyelmét. Ezernyi kérdést zúdított a lányra, a válaszokra azonban aligha figyelt. Néha mímelt mosollyal fordult felé figyelmet színlelve, máskor azonban csak meredt tekintettel hallgatta a szavakat. Nem sok mindent tudna felidézni a lánytól, mindössze a tényt, hogy ő is Barcelonában igyekszik gyógyítani a ki nem mondott sebeket. Nevét azonban egy pillanat alatt megjegyezte, a törékeny archoz tökéletesen illet a dallamos név. Sienna. 
Sienna csupán egyszer érdeklődött a férfi neve iránt, mire az hosszú némaság után sem válaszolt. A lány lemondóan vont vállat, s hamar tudomásul vette a férfi furcsa makacsságát. A faggatásra hajlandóságot sem mutatott, s könnyedén átsiklott a tényen, hogy tulajdonképpen órák után sem került közelebb hozzá. De ez egyiküket sem zavarta. Nyugalmat találtak egymás mellett, olyasfajta nyugalmat, melyet korábban csak egy szerelmes ölelés nyújtott. A háborgó szív egy pillanatra lecsendesedett, az elmére béke szállt. S ha talán egy pillanatra félretette volna megrögzött konokságát, gondolkodás nélkül magához szorította volna Siennát, egy csókkal elfelejtve minden kínt. Az idilli percek azonban amilyen könnyedén jöttek, olyan hamar elszálltak, mégis, egy furcsa érzést hagytak hátra. Ott és akkor valami láthatatlan kapocs fűzte őket össze, egy vékony kötél, aminek minden egyes szála egy-egy fájdalmas emléket őrzött a múltból. A kín volt az, amitől egynek érezték magukat, s amitől Neymar egy percre úgy érezte, újra hazatalált.


2013.Október


A labda táncot járt a lába alatt. Önkényesen mozgatta a bőr játékszert, könnyedén átcsúszva két játékos között, miközben lábával a kaput vette célba, újra és újra. Sikerén felbuzdult, érezte, ahogyan a testét elönti az a vágy, amely gyermekkora óta benne izzik. Ami meccsről meccsre élteti, újra és újra erőt adva a küzdelemre. Nem figyelt a táblára, a piros számokra, a kántáló tömegre. Érezte a labda útját, annak minden rezgését, a szíve egyként dobogott az argentin csatárral, akivel szemet gyönyörködtető játékkal szórakoztatta a közönséget. A zöld gyep néha arcát csiklandozta, de semmi sem állíthatta meg. Újra felállt, mindig egy kicsit erősebbnek érezve magát. Hetek óta igyekezett visszanyerni régi formáját, amit a Santos színeiben megszokott magától. A gyorsaságot, a látványos cseleket és a gólzáporokat, melyek játékról játékra erősítették a magával szembeni hitet. Hitt magában, hitt abban, hogy még csak most áll az igazi siker kapujában. Hitte, hogy egy nap történelmet ír, aminek első betűit éppen most karcolja a hófehér lapokra.
A sípsó szakította félbe a játékot, az andaluz játékosok fejet hajtva a katalán győzelemnek egy kézfogással köszönték meg a remek játékot. Neymar mezét egy másik férfi karjára dobta, majd egy baráti ölelést követően indult az öltöző felé, ahol vastaps fogadta, honorálva mai teljesítményét.
- A brazil kezdi itthon érezni magát.
Piqué harsány nevetéssel nyomta öklét a fiú vállába, mire a csatár kénytelen volt elmosolyodni. A férfinak csakugyan igaza volt, Neymar most először érezte magát igazán a csapat tagjának, s a Santosból való távozása óta ez volt az első meccs, melyen úgy rúgta a bőrt, akárcsak a brazil gyepen. Könnyedén, feszültség és gondolkodás nélkül. Ösztönösen tette, amit kellet, s ez elégedettséggel töltötte el. Nem úgy az üres ágy gondolata, melyben magányosan hajtja álomra fejét éjszakáról éjszakára. Utolsó emléke egy nő illatáról az ibizai éjszakákhoz repítette vissza, amikor hölgyek tucatjaival múlatta az időt, mámoros percekbe burkolózva, elbújva a világ elől.
Utoljára lépett ki az öltözőből, a kapuban várakozó biztonsági őrök fáradtan intettek felé. A parkolóból lassan minden autó eltűnt, mindössze néhány hely volt foglalt. A kormányt megragadva taposott a gázba, majd a rádió felé nyúlt, a hírek azonban nem izgatták, így addig váltotta a csatornákat, míg végül ismerős dallamokba botlott. Az utcákon már nyoma sem volt a délutáni forgalomnak, a szurkolók régen eltűntek, az utakon csak néhány kocsi száguldott. Örömmel töltötte el a szinte üres sztráda látványa, melyet egészen Castelldefelsig élvezhetett. Ablakát lehúzva hagyta, hogy az őszi hideg levegő bezúduljon az autóba, karját az ablaknak támasztva simogatta a szél. Gyakorta vezetett éjszaka ismeretlen helyeken, míg végül az álom el nem nyomta, s valahol, egy eldugott utcában ébredt, fejét az ablaknak támasztva a hajnal első fényeire. Mégsem érezte magát fáradtnak, a reggeli edzések erővel töltötték meg testét, többet akart magától, mint amennyire képes lett volna. A végletekig hajszolta magát, majd délutánonként fáradtan hullt az ágyba, csupán a vacsora illatára ébredt fel. A régi kiegyensúlyozott hétköznapok csak halovány emlékként éltek, a katalán főváros pillanatok alatt felforgatta a mindennapjait. Ibiza óta kerülte az esti italozásokat, néha, ha nem az autóban töltötte az éjszakát, a reggeli napsugarakkal együtt ébredt, s a kertben cselezgetett egymagában, akárcsak régen, otthon, a kopott brazil gyepen.Talán ennyi maradt belőlem.
Tüdejéből fáradtan préselte ki a levegőt, kezeit a kilincsre helyezve lépett a lakásba, amit a konyhából jövő illat töltött meg. Korgó gyomorral igyekezett a tűzhely felé, amelyen rá várakozott a frissen elkészült csirke. Ujját a szószba mártva ízlelte a vacsorát, mire egy apró ütést érzett vállán.
- A fenébe Neymar, olyan vagy mint egy gyerek! Üljél le, mindjárt megkapod.
Neymar elmosolyodva bólintott Marcella szavaira, türelmetlenül helyet foglalva az asztalnál. Amióta a lány nála dolgozott, tagadhatatlanul többet evett, s ezt ruhái hamar meg is érezték. Kíváncsian figyelte a brazil lány mozdulatait, ahogyan mérnöki pontossággal helyezte az ételt a tiszta tányérra, majd néhány apró díszítést követően elégedetten tálalta a csatár elé.
- Remélem, ma sem panaszkodsz.
Teli szájjal rázta fejét, tányérját pedig csakhamar kiürítette, újabb adagért küldve a lányt, aki még a legrosszabb napjain is mosollyal az arcán fogadta. Kedvelte Marcellát, s habár testileg nem vonzódott hozzá, élvezte a társaságát. Élvezte, hogy minden egyes nap ő várja haza, hogy minden délután meglepi őt valami finomsággal, hogy sosem faggatta, ha éppen rossz volt a kedve, s nem terhelte őt a múlttal. Ő volt az egyetlen, akit képes volt elviselni maga mellett minden egyes nap anélkül, hogy menekült volna. Gil és Jo tekintetében mindig ott volt a szánalom, a megértés árnya, amivel kezelni próbálták a brazil hegyeket és völgyeket megjárt hangulatát, Marcella azonban sosem tekintet rá ítélkezve, még kevésbé sajnálkozva, s ezzel könnyedén megnyerte magának a focistát.
- Gil már keresett téged, azt mondta szólj, ha elindultál.
Neymar könnyeden kapta ki zsebéből a telefont, majd egy rövid üzenetet küldött barátjának. Iratait magához vette, kocsikulcsát zsebre téve csókolta homlokon a lányt, majd egy halk köszönöm-öt mormolva lépett ki a házból. Minél hamarabb indulok, annál hamarabb szabadulok. Kivételesen nem hajtott gyorsan, igyekezett minden egyedül töltött percet hosszúra nyújtani. Kis utcákon halad végig, melynek aszfaltját teljesen elfoglalta a hófehér Audi, a sztrádán igyekezett lassan haladni, melyet néhányan hangos dudaszóval honoráltak. A brazil vállat vonva vezetett tovább rádióját kapcsogatva, végül úgy döntött, édesebb a csend. Eleinte bánta, hogy nem Barcelonában vásárolt villát, valahol egy közeli dombon, ahonnan pazar kilátás nyílik a katalán városra. Mostanra azonban megbékélt castelldefelsi otthonával sőt, néhanapján még a brazíliai otthonánál is kedvesebb volt számára a labirintusra hasonlító lakás, mely távol esett a város zajától.
Akármennyire is igyekezett lassan hajtani, hamar feltűnt a városhatárt jelző tábla. A szokásos forgalomnak nyoma sem volt, csupán a Plaza de Espanahoz érve futott bele a kocsitengerbe. Már messziről hallani lehetett a zajongó tömeget, a német zenét és a koccanó korsók hangját az Universorol, ahol már javában folyt az őszi fesztivál. Autójával a téren parkolt, majd zsebre dugott kézzel igyekezett a megbeszélt helyre, ahol ismételten csak rá vártak.
- Szép volt a mai meccs, Neymar, erre bizony inni kell!
Halovány mosollyal köszönte meg az elismerést, miközben barátai utat törtek. Feszülten igyekezett kikerülni a hozzá simuló testeket. s az a pár perc, mire a bejárathoz jutottak, szinte óráknak tűnt a fojtogató tömegben. A hűvös éjszaka senkit sem tántorított el a sör ünnepétől, az Octoberfest még éjféltájt is ugyanúgy vonzotta az időseket és gyermekeket, akárcsak a fiatalokat, akik hosszú sorokban várakoztak a német sörkülönlegességekre. Szinte bajor földön érezte magát az ember, a hangfalból autentikus zene szólt, a pultok mögött népi viseletbe bújt hölgyek és férfiak igyekeztek kiszolgálni a nagyérdeműt, a kék sátrak alatt sörpadok végeláthatatlan tengere várta a vendégeket. Egy asztal éppen felszabadult, a társaság pedig türelmetlenkedve foglalta el a már sörben úszó padot. A  brazilok csodálva méregettek minden apró részletet, amivel igyekeztek megidézni a német kultúrát, miközben néhányan azon vitatkoztak, ki legyen az, aki a végtelennek tűnő sort kiállja.
-Majd én rendelek.
Fújtatva nyomta fel magát az asztaltól, majd a sor végére állva várta, hogy az emberek szépen lassan eltűnjenek előle. A pultnál látszólag fejetlenség uralkodott, tiszta és piszkos korsók egymáson pihentek, a pult úszott az aranyszínű ital habjában, miközben a felszolgálók egymásnak ütközve igyekeztek felvenni a rendeléseket. Neymar tekintete meg-meg akadt a lányok lenge öltözékén, mely mellkasuk nagy részét fedetlenül hagyta, a rövid, fodros szoknyákban pedig remekül mutattak a vékony lábak. Fejét megrázva lépett előre, hiszen ő következett, s kíváncsian vizsgálta a feje fölé lógó itallapot.
- A Radebergert sokan viszik, de állatólag a Schöfferhofer is elég finom.
Nem sokat tudott németül, mégis, nem gondolta, hogy akad valaki, aki nála esetlenebbül ejti ki a szavakat. Mosolyogva pillantott a pult mögött álló lányra, jókedve azonban hamar arcára fagyott. A régen látott szempár ijedten méregette, s a félénk arc most még gyermetegebbnek tűnt az összefonott, szalaggal díszített hajjal. Egy pillanatra megdermedtek, s a kínos csendet végül a brazil törte meg.
- Rád bízom. 7 korsóval lesz ahhoz az asztalhoz.
Az összeget a pultra helyezte, majd megbabonázva sétált vissza az asztalhoz. Nem tagadta, hogy felkavarta a lánnyal való újbóli találkozás, mégsem tudott mit kezdeni azzal a remegő érzéssel, ami mellkasát nyomta. Szíve mintha ki akart volna szakadni mellkasából, s akármennyire igyekezett elterelni figyelmét, azon kapta magát, hogy újra őt figyeli. Esetlenül egyensúlyozott feléjük a teli korsókkal, a hab nagy része kezén pihent s már messziről lehetett látni, hogy törékeny karja megremeg a súly alatt. Az üvegek tompa puffanással érték az asztalt, s hirtelen minden szem rá szegeződött. A férfiak készséggel segítettek szétosztani az italt, néhányuk vággyal teli szemekkel méregették a lányt. A csatár bosszúsan markolt térdébe, s amikor a lány egy halk köszönés keretében távozni akart, szoknyáját megragadva rántotta magához.
- Látni szeretnélek.
A lány félénken bólintott, Neymar pedig finoman engedte szabadjára kezei közül az anyagot. Elégedetten kortyolt bele a jéghideg sörbe, s aligha foglalkozott az esetlegesen őt méregető, kíváncsi pillantásokkal. Csupán azokra a percekre tudott gondolni, amiket újra, mámortól ittasan fog az ágyban tölteni Vele.

Lassan teltek a percek, olyannyira, hogy a néhány óra szinte napoknak tűnt. Türelmetlenül figyelte a lányt, akivel akárhányszor összetalálkozott tekintete, félve menekült el a férfi pillantásától. Neymar maga is megrettent attól a szinte mániákus figyelemtől, amit a lánynak szentelt. Esetlenül próbált nem foglalkozni vele, s szinte minden percben arra gondolt, hogy hiba volt újra magához hívnia a lányt. A vágy azonban könnyedén utat tört magának a kétes gondolatok között, s egy pillanat alatt megerősítette tettét. Szükségem van rá.
Nyugtalanul pillantott hátra, pillantásával Siennát kutatva, aki táskáját magához véve köszönt el a többiektől. Orra alatt motyogva köszönt el barátaitól, majd a  tömegben utat törve magának  szótlanul tessékelte maga elé a lányt, az pedig némán engedelmeskedett neki. Idegenként tették meg az autóig vezető utat, egy szavuk sem volt a másikhoz. Neymar határozottsággal igyekezett uralkodni magán és a vágyain, míg Sienna leplezni sem próbálta izgatottságát és félelmét. Tisztán köszönt vissza pillantásából a félsz, a nyugtalanságtól apró ráncok jelentek meg homlokán, ajakit szinte vonallá préselte össze. Az Audi előtt megtorpant, Neymar apró lökéssel tessékelte a hideg, barna ülésre.
- Kösd be magad.
Csendesen bólintott, a férfi lába pedig türelmetlenül érte a gázpedált. Nem figyelt a lámpákra, sem pedig az autókra, melyeket játszi könnyedséggel előzött meg. A táblák homályos képként suhantak el mellette, a betonra festett hófehér csíkok eggyé olvadtak. Rutinosan fordult az utcákon, s most, hosszú idő után egyenesen haza vezetett útja. Kulcsát a zárba helyezte, lábai aligha érték a padlót. Ujját ajkai előtt tartva intette csendre a mögötte lépkedő lányt, az ígéret azonban csupán a hálószobáig tartott. Az ajtó halk nyikorgással csukódott be, tekintete egyből a lányét kereste, aki félve méregette a szobát. Nesztelenül lépett mögé, vállát megszabadítva a fodros ruhától, apró, égető csókokat hagyva maga után. Sienna egyenletes légzése felgyorsult, ütemét vesztve kapkodott a levegőért. Neymar pedig élvezte a játékot, ahogyan a vékony ujjak sűrű haját végigszántották, végül pedig nyaka vonalán állapodtak meg. A lány csókért rimánkodott, egyre közelebb és közelebb kerülve a férfihoz, aki  végül finoman simította végig ujjaival a telt ajkakat.
- Semmi csók. Nem akarok érzelmeket.
Sienna hirtelen megtorpant, arcába omló tincseit füle mögé tűrve bólintott, kábán pillantva a fiúra. Nincsenek érzelmek, nincsenek sebek, melyek hónapokig megkeserítik az életed. Egy ábrándok nélküli éj, ahol csak a vad vágy, a zabolátlan szenvedély létezik , mely minden sóhajjal egyre közelebb és közelebb lökte őket a pillanatnyi eufóriához az éjszaka leple alatt.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Bella.
    Az ember hazajön a nyaralásból és látja, hogy az egyik kedvenc blogján 2 friss fejezet van. Nincs is ennél jobb dolog.
    Had mondjam el, hogy szokás szerint megint brillíroztál. Már említettem, hogy imádom ahogyan Neymar szemszögéből írsz és ez most sem volt másképpen. Igazából szerintem nagyon jól veszed ezt az akadályt.
    "- Semmi csók. Nem akarok érzelmeket.
    Sienna hirtelen megtorpant, arcába omló tincseit füle mögé tűrve bólintott, kábán pillantva a fiúra. Nincsenek érzelmek, nincsenek sebek, melyek hónapokig megkeserítik az életed. Egy ábrándok nélküli éj, ahol csak a vad vágy, a zabolátlan szenvedély létezik , mely minden sóhajjal egyre közelebb és közelebb lökte őket a pillanatnyi eufóriához az éjszaka leple alatt." Ez volt a kedvenc részem ebben a fejezetben! Lehengerlő, ahogyan a szavakat fűzöd. Nagyon kíváncsivá tettél, hogy ez az "érzelemmentes" (aha, majd álmodban hapikám) kapcsolat hová fog végül vezetni.
    Köszönöm az élményt!
    ό, τι καλύτερο,Zephyra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zephyra,
      Iszonyatosan nagy mosolyt csaltál az arcomra a soraiddal. Először is, nagyon boldog vagyok, hogy élvezed a Neymar szemszögéből írt fejezeteket, remélem ez a jövőben sem lesz másképpen. Másodszor pedig nagyon remélem, hogy a folytatás is a kedvedre lesz, az meg persze majd kiderül , mennyire érzelemmentes ez a kapcsolat, és hogy hol fog kikötni ez a hajó- lassan, de biztosan haladunk a cél felé.:)
      Köszönöm, hogy velem tartasz, és támogatsz, iszonyat jól esnek a szavaid!
      Millió puszi és ölelés,
      Bella

      Törlés