Téged akarlak- IV.fejezet

Sziasztok!

Ahogy látjátok, megérkezett a történet legújabb fejezete! Akárcsak régen, most is szeretném magam ahhoz tartani, hogy hetente érkeznek a fejezetek, és ezt igyekszem meg is oldani. Nem szeretném sokáig rabolni az időt,  mindössze jó olvasást szeretnék kívánni a részhez, remélem, elnyeri a tetszéseteket!

Köszönöm az eddigi támogatásotokat, a pipákat, a véleményeket!:)

Millió puszi és ölelés,

Bella

ui: az oldal a napokban átlépte a 20.000 megtekintés számát, így ennek örömére hamarosan szeretnék egy apró ajándékkal kedvesedni Nektek, köszönetképp!:) 

...................................................................................

Hibáztam

-...mintha képes lenne lemosni magáról a tegnap bűnét, eltüntetni a magaláztatás illatát, semmisé tenni a tegnapi ballépéseket. Mindhiába. A víz csupán forró könnyeit mosta el...-

Neymar

Csendben merengett, arcát kezei közé temetve simította végig. A nyitott ablak mögül csak a tenger zaja szűrődött be, a habok vad ostroma, melyek a partot nyaldosták. Kezében szorongatta mobilját, minden pillanatban rápillantott a képernyőre, és az azt díszítő névre. Hezitálva nyúlt a zöld gomb felé, végül mégis meggondolva magát dobta az ágyra a készüléket. Annyi minden kavargott a fejében, mégsem találta a szavakat. Soha nem volt a szavak embere, sem az érzelmeké, mégis, furcsa módon kötődött a lányhoz. Talán szerette őt. A szerelem messze elkerülte, mégis olyasfajta érzelmeket táplált a lány iránt, amit nem tudott kezelni. Mostanra ez a tűz is kihunyt és hiába igyekezett a parazsat újra felszítani, minden megváltozott. Mindössze a megszokás volt, ami összekötötte őket, a múlt, amit együtt éltek át. Egy szokás volt Neki, amit már-már kötelességtudatból teljesített. Szavak érzelmek nélkül, amik semmit sem jelentenek. Mégsem akarta Őt elengedni. Képtelen volt odaadni másnak és fájdalmas volt a tudat, hogy most is egy másik férfi karjaiban vigasztalódik. Kérte a szerelmet, a férfi mégsem tudta megadni azt a saját önzőségétől és most minden kicsúszott a kezei közül. Egy kártyavár, ami szépen lassan omlott össze a kezei alatt.

Az ajtó résnyire nyílt, a küszöbön álló brazil egy üveg whiskeyt szorongatott a kezében. Neymar halovány mosollyal intett felé, a férfi némán zárta be maga mögött az ajtót. Nem kérdezett semmit, hiszen ismerte a kínt, amely gyötörte őt és ami napról napra emésztette. Szavak nélkül is értette azt a tusát, amit önmagával szemben vívott a töretlenség látszatáért. Mindannyian tudták, hogy elbukott, mégis mindenki úgy tett, mintha mi sem történt volna. Kivéve Gilt, aki képes most belemarni a vérző sebbe csak azért, hogy azután segítő jobbját nyújtsa. 

-Megint őt kerested, ugye?

-Igen.

Hangja erőtlen volt, megtört, mintha a válasz képes lenne darabokra szaggatni őt. Nem akarta hallani azt, amivel ő is tisztában volt. Nem akart tudni arról, hogy elbukott.

-Neymar, nem élhetsz örökké a múltban...

A brazil focista idegesen nyomta fel magát az ágyról, karjait feszült arckifejezéssel tárta szét. Én magam is tudom! Hiszen én rontottam el. Én löktem el magamtól. Némán sétált az asztal felé, az üvegpoharat csordultig öntve a barna itallal. Reménykedve zúdított le torkán a keserű alkoholt várva,  hogy az majd minden gondot feledésbe taszít. 

-Kimentem napozni, és kérlek, ne emlegesd újra.

Szótlanul hagyta maga mögött barátját, aki értetlenkedve figyelte a távozást. Hátrahagyott mobilját megragadva kereste ki a telefonszámot, ami annyi kínt okozott a focistának, majd néhány másodperc hezitálás után egy gombnyomással engedte el azt, amit Neymar képtelen volt elengedni.

Mintha egy idegen pillantott volna vissza a tükörből. Vasalt pólója mellkasához tapadt, arcát csupán egy halvány borosta díszítette, vágatlan frizuráját zselével fésülte hátra, enyhe csillogást adva sötét hajának. Parfümjéből néhányat fújt mellkasára, kereszttel díszített nyakláncát felhelyezve indult az ajtó felé, mely mögül tisztán kiszűrődtek a türelmetlen hangok. 
- A mindenit, da Silva, rég láttalak szőr nélkül.
Mímelt mosollyal az arcán fordult Gui felé, aki meghátrálva engedte maga elé a kedvetlen brazilt. A recepcióhoz érve a pult mögött magasodó férfi aprót bólintott Gilnek, aki köszönetképp halvány mosollyal intett. A bejárat előtt parkoló két autó csak rájuk várt, Neymar szótlanul ugrott be a leghátsó ülésre. A néhány perces út óráknak tűnt a focista számára, az autóban üvöltő zene éles fájdalomként nyílalt a fejébe. Kedvetlenül figyelte a mellettük elhaladó embereket, a lányokat, akik egy hófehér limuzinból kihajolva koccintottak. Leparkolva a klub bejáratánál mély sóhaj szakadt fel tüdejéből, kezeit zsebre csúsztatva lépett a helyiségbe. Az emberek ütemre vonaglottak, a poharak egymásnak koccantak, test simult a testhez. Ügyet sem vetett a rá meredt pillantásokra, lábai a bárpulthoz vezették, nyomában a fiúkkal, akik csakugyan italért igyekeztek. Poharaikat a magasba emelve koccintottak, néhány csepp alkohol  kezén végigfolyva távozott a táncparkett padlójára, s a szorongatott pohár egy pillanat alatt kiürült. Nem kívánta maga mögött hagyni az alkoholt, így az órák elteltével már magányosan álldogált a pult mellett, kezében újabb poharat szorítva. A helyiségben fülledt levegő már-már fojtogatta, tüdeje elnehezedett a függönyként alászálló füsttől, mégsem érezte hatását a megannyi pohár whiskeynek. Újabb és újabb kör landolt előtte, mire kellőképpen fejébe szállt az alkohol, olyannyira, hogy a basszus már csak tompa, távoli hangként hatott füleibe. 
Derekát a pultnak támaszkodva figyelte a táncoló tömeget, mikor szeme sarkából egy vékony alakra lett figyelmes. Hosszú, napbarnított lábait csupán egy apró nadrág fedte el, teste többi részét egy türkiz felső takarta a kíváncsi szemek elől, keveset hagyva az ember fantáziájára. Már-már fenségesen lépdelt magassarkújában, szőke hajkoronája könnyedén omlott vállára, keretet adva kék szemeinek. Egy pillanatra megbénult a látványtól, s csupán akkor eszmélt fel, mikor a hölgy már felé magasodott. A távolról átlagosnak tűnő nő majdhogynem egy fejjel magasabbnak bizonyult a brazilnál, a férfi vágyai azonban túlságosan erősnek bizonyultak ahhoz, hogy egy ilyen apró részletnek jelentőséget tulajdonítson abban a percben. A bár narancsos fénye erőteljesen világította meg a nő arcát, felfedve apró ráncait, melyek bőrét tarkították. Az utolsó cseppeket is kiürítette poharából, majd minden figyelmét az új társaságnak szentelve húzta ki magát.
- Magányosnak tűnsz.
A nő spanyol akcentusa megütötte fülét, miközben halvány mosollyal az arcán mérte végig a feszes testet újra és újra. 
- Szórakoztatni kívánsz? 
Ajkait megnedvesítve igyekezett vágyát palástolni, torkát megköszörülte, állát végigsimította mielőtt közelebb lépett hozzá. Egy pillanatra nevetségesnek érezte magát, miközben felfelé bámult a nő tekintetét keresve, az idegen keze azonban lassú felfedezésre indult testén, ami egy perc alatt elvonta a csatár figyelmét. Nem számított a nem létező vonzalom, csupán az ösztönök és a vágy hajtotta. 
Újra érezni akarom.

Sienna Everett

Feje ütemesen lüktetett, szemeit csupán résnyire nyitotta, mikor fejébe éles fájdalom nyílalt. Erőtlen kezeivel próbálta felnyomni magát, teste azonban ellenállt a parancsoknak. Meztelen mellkasát igyekezett elrejteni az ágyat takaró fehér lepedővel, miközben az arcába omló kócos tincsekkel viaskodott. Első gondolatai a tegnap éjszaka halovány képei voltak, a halk sóhajok, a mámoros nyögések, és szinte nyílként hatolt az elméjébe a férfi neve, amit újra és újra, elhalt hangon nyögött az idegen fülébe: Damien, Damien. 

Az emlékek szüntelen ostromolták és hirtelen nem tudta eldönteni, vajon a szégyenérzete nagyobb, vagy a tegnapi ital bosszúja, ami újra és újra, hullámokban tört rá. Igyekezett halkan felemelkedni, a fotelben heverő ruháját magára húzva kapta fel táskáját, majd lábát cipőjébe csúsztatva sietett a bejárat felé. Még utoljára visszapillantott a férfira, aki kócos hajjal fúrta arcát a hófehér párnába, mit sem sejtve Sienna szökéséről. A lány némán csukta be maga mögött az ajtót, végigsétálva az ismeretlen hotel folyosóján. Kezei mobilja után kutattak, az apró készüléket hosszas keresés után húzta elő táskájából. Meglepetésére a képernyőt mindössze egy kósza üzenet díszítette Matías-tól és az édesanyjától, aki gyanútlanul érdeklődött a lány hogylétéről. A lift távoli hangja felé vette az irányt, majd belépve az üres felvonóba hátát a jéghideg üvegnek támasztotta, végigmérve elnyűtt tükörképét, arcát díszítő elkenődött sminkjét és a szégyennel itatott szempárt, mely csalódottan nézett vissza rá. Ez nem te vagy, Sienna. 

Kártyáját előhúzva lépett be a szobába, ahol a tegnapi rendetlenségnek nyoma sem volt. A ruhák egymásra hajtogatva pihentek a fotelben, az ágyat friss, tiszta takaró borította, az erkély pedig nyitva állt, utat engedve a meleg szellőnek, ami lágyan simogatta az arcát. Kulcsra zárta az ajtót, ruhájától pillanatok alatt megválva lépett a zuhany alá, majd a jéghideg vizet nyakába zúdítva támasztotta homlokát a cseppekkel díszített csempének. Úgy dörzsölte bőrét a gyümölcsös tusfürdővel, mintha képes lenne lemosni magáról a tegnap bűnét, eltüntetni a magaláztatás illatát, semmisé tenni a tegnapi ballépéseket. Mindhiába. A víz csupán forró könnyeit mosta el, melyek újra és újra végigszántották arcát. Gyűlölte őt, amiért képes volt egy tengeren átívelő bilincset kötni kezeire, gyűlölte, amiért apró darabjaira törte, gyűlölte őt az örök életre szóló sebért, ami sosem gyógyulhat be teljesen. Hibáztam. Hiba volt bízni benne, hiba volt, hogy hittem neki. 

Szinte már vacogott, mikor keze a csapra tévedt. A falon lógó köntösért kapkodtak kezei, remegő testére borítva lépdelt az erkély felé. Óvatosan foglalt helyet a székben, lábát az erkély falának támasztva figyelte az arany partot ostromló víztömeget, a sétányon lézengő embereket és a Napot, amely lassan kúszott az égbolt közepére. Szemeit behunyva hagyta, hogy a forró sugarak felmelegítsék átfagyott testét és talán begyógyítsák az összetört szívét. Hiszen a spanyol napfény mindenre gyógyír. 

Kedvetlenül méregette magát a tükörben, hol az egyik, hol a másik ruhát maga elé tartva igyekezett választani. Végül egy feszes, sárga ruha mellett döntve bújt bele a vékony anyagba, félretolva mellkasára omló hullámait. Lábát óvatosan csúsztatta bele az ágy mellett pihenő , hófehér magassarkúba, haját ismételten előre dobva lépett ki az ajtón, ahol a spanyol fiú már türelmetlenül várta. Matías szótlanul tessékelte a lépcsők felé, melynek végéről messziről hallani lehetett a várakozó tömeg hangját. Sienna bocsánatkérően intett a rá várakozók felé, apró lépésekkel követve őket a kövekkel kirakott úton. A társaság újfent kellemes csevejbe burkolózott, néhányan sört kortyolgatva igyekeztek a szórakozóhelyre. Matías óvatosan karolta át a lány derekát, aki halovány mosollyal honorálta az érintést.
- Akarsz róla beszélni?
Sienna erőtlenül rázta fejét, a spanyol pedig szótlanul vette tudomásul a hallgatást. A lány örömére messze került a tegnapi baklövésének helyszínétől, a Space nevű klub előtt hömpölygő sor várt a bejutásra. Sienna levegőért kapkodva sietett Matías kezébe kapaszkodni, a türelmetlen tömeg azonban egy pillanat alatt a fiú mellkasához nyomta.
-Nézd, Diego már a jegyeket veszi. Gyere, kislány.
Óvatosan ragadta meg karját, kimentve őt a tömeg karmai közül, s végre fellélegezhetett a klub bejáratánál, melynek ajtaja mögött fehér füstfátyolba borult a táncoló sokaság. Az arany karszalagot a kezére szorítva lökték beljebb , míg végül egy ismerős arcot megpillantva igyekezett biztonságba vonulni.
- Srácok, ez a hely tényleg nem semmi!
A lány szinte bódultan pillantott végig a helyen, szürkés szemében meg-meg csillantak a klub neon fényei. Nora hóbortos jelleme megmosolyogtatta Siennát, ahogyan a lány táskáját barátjának odavetve csatlakozott a parketten gyülekezőkhöz, széles csípőjét a zene ütemére tekerve. Percekig figyelték őt,  ahogyan egy másik lány testéhez simulva átadja magát a dallamoknak, míg végül minden tekintetet magán érezve , kipirult arccal sétált vissza.
- Ideje inni valamit.
Az ismeretlen hangra mindenki egyöntetűen bólintott, a bárhoz sétálva kérték ki a kívánt alkoholt. Sienna eleinte visszakozott az újabb görbe estétől, de végtére is engedett a csábításnak, a szájában édes fahéj és tequila íze keveredett, melyek újabb körök követtek. Hol egy teli pohár vörösbor, hol egy apró üvegnyi tequila pihent a kezében, egy valami bizonyos volt: nem akart megválni az alkoholtól, ami segített elfelejteni a hibákat. Kábán pillantott körbe a füsttel itatott helységben, míg nem tekintete összeakadt Matíaséval. A fiú bódult mosollyal igyekezett Sienna felé, átkarolva a lány derekát.
- Szóval Sergio Clara pasija, viszont Noraval enyeleg.
Csakugyan, a társaság spanyol álma a szőke hajú szépséggel szórakoztatta magát, miközben Clara odakint friss levegőre váltotta az állott, füstös szagot.
- A déli férfiak nem a hűségről híresek, Si.
Egyik férfi sem híres a hűségről. Cinikusan horkant fel, lágyan ellökve magától a fiút, majd egy újabb pohár vörösbor összegét tolta a pultra. Lépteit igyekezett kontrollálni cipőiben, amit percről percre kényelmetlenebbnek érzett. Igyekezett kibújni belőle, miközben egyensúlyát elveszítve biccent meg a pohár feje, s annak vörös tartalma immáron egy nő mellkasán pihent.
- Te ostoba picsa!
Sienna negédes mosollyal fordult a hölgy felé, miközben szinte üres poharát méregette. Kár érte. Még néhány csepp úszkált a pohár alján, amit gondolkodás nélkül öntött a már amúgy is borban úszó blúzra, köszönetképp a kedves szavakért.A nő arca csakugyan vörösre váltott, akárcsak felsője, mely lassan itta magába az édes italt, majd türelmetlenül fordult sarkon, maga mögött hagyva az elégedett lányt. 
Mély sóhaj szakadt fel tüdejéből, táskáját magához szorítva igyekezett előhúzni egy újabb euróst, mikor karjába éles fájdalom nyílalt. Csuklóját bilincsként fogták közre az ujjak, s bőre lassan fehéredett alatta. Halkan szisszent fel, mire tekintete egy aranybarna szempárba ütközött, mely vággyal itatva méregette törékeny testét.
- Elüldözted tőlem.
Sienna értetlenkedve hallgatta az erős akcentussal ejtett szavakat, mire összerakta a kirakóst, melynek szerves részét képezte az imént távozó, szőke hajú hölgy. Erőtlenül próbált szabadulni az idegentől, aki lassan lépett mellé, beleszagolva füstillatú hajába, szabad kezét végigvezetve a fedetlen vállon.
- Ígért nekem valamit. Most pedig kénytelen leszel te megadni nekem.